Immunológia

Allergiák

• Allergiák

  Allergiáról akkor beszélünk, ha az immunrendszer fokozottan reagál olyan, a környezetünkben megtalálható anyagokra (allergének), melyek normális körülmények között nem váltanak ki immunreakciót. A leggyakrabban növényi pollenek, penészgombák spórái, állati szőrök, rovarcsípések, bizonyos ételek összetevői, gyógyszerek, vegyszerek, vagy egyes fémek váltanak ki allergiát. A tünetek változatosak, attól függően, hogy a beteg miként kerül kapcsolatba az allergénnel. A levegőben terjedő allergének (pl. pollenek, spórák) elsősorban a légutakat és a szemet érintő reakciót váltanak ki köhögéssel, tüsszentéssel, orrfolyással, valamint a szem könnyezésével és viszketésével. Ezek a tünetek az egyes növények virágzási időszakától függően gyakran szezonálisan jelentkeznek ("szénanátha"), de folyamatosan jelenlévő allergének esetén (pl. poratka) állandósulhatnak is. A szájon át bevitt allergének (ételek, gyógyszerek) az emésztőrendszerben váltanak ki kóros reakciót, mely hasmenéssel és haspuffadással, esetenként hasi fájdalommal, hányingerrel, valamint bőrtünetekkel (csalánkiütések, bőrpír, bőrviszketés) járhatnak. A bőrrel érintkező allergének (pl. fém ékszerek, vegyszerek, kozmetikumok, latex) az érintkezés helyén okoznak gyulladásos bőrtüneteket (bőrpír, duzzanat, kiütések, viszketés). Előfordulhat, hogy az allergiás reakció nem korlátozódik az allergénnel kapcsolatba kerülő szervre, hanem az egész szervezetet érintő súlyos, életveszélyes reakciót (anafilaxia) vált ki. Jellemzően az allergénnel történő érintkezés után rövid időn belül súlyos légúti szűkülettel (gombócérzés a torokban, majd nehézlégzés), jelentős vérnyomáscsökkenéssel (gyengeség, szédülés, eszméletvesztés), testszerte jelentkező vizenyővel (arcduzzanat) és szapora pulzussal járó tünetegyüttes alakul ki, mely azonnali orvosi ellátást tesz szükségessé. Az allergiás betegségek azon túl, hogy sok kellemetlenséget okozhatnak, veszélyeztethetik a benne szenvedők életét is. A kezelés leghatékonyabb formája az, ha a beteg elkerüli azokat az anyagokat, melyekre allergiás, ami egyes légúti allergéneket leszámítva általában kivitelezhető. Ehhez azonban fel kell deríteni, hogy az illető pontosan milyen anyagokra vagy összetevőkre érzékeny, mely vérből történő laboratóriumi vizsgálatokkal is lehetséges.

• Ételintoleranciák

  Az ételintolerancia nem azonos az ételallergiával. Míg utóbbiban heves, gyors immunreakció zajlik le az étel valamelyik összetevőjével szemben, addig az immunológiai okokra visszavezethető intolerancia alattomosabban, órák vagy napok múlva okoz csak tüneteket, és az allergiás reakciókkal ellentétben a tünetek súlyossága nagyban függ a táplálékkal bevitt összetevő mennyiségétől. Becslések szerint a népesség kb. 20-40 százaléka szenved valamilyen ételintoleranciától, bár ezek egy jelentős része nem az immunrendszerrel függ össze (pl. tejcukor-érzékenység). Az immunológiai ételintoleranciák kialakulását a bélfal áteresztőképességének fokozódása segíti elő, pl. jelentős alkoholfogyasztás vagy bélgyulladás következtében. Az ok ismeretének hiányában a tünetek gyakran ismétlődő, elhúzódó jelleggel vannak jelen, és orvosi kivizsgálás során rendszerint nem találnak mögöttük szervi eltérést. Az immunológiai ételintoleranciák leggyakoribb tünetei az alábbiak: • visszatérő emésztési panaszok (haspuffadás, hasmenés vagy épp székrekedés, hasi görcsök, hányinger) • visszatérő szájüregi fekélyek (afták) • bőrtünetek (pl. csalánkiütés, pattanások) • fáradékonyság, levertség • migrénszerű fejfájás • alvászavarok (álmatlanság) • ízületi- és izomfájdalmak • súlyproblémák (hízás/fogyás) Ha a fenti tünetek Önnél gyakran, visszatérő jelleggel jelentkeznek, akkor lehetséges, hogy valamilyen immunológiai étel intoleranciától szenved, mely laboratóriumi módszerekkel kimutatható. A beküldött vérmintából több mint negyven különböző ételösszetevőre adott immunreakcióját vizsgálják. A reakciókat kiváltó okok megszüntetésével (pl. alkoholfogyasztás mérséklése) és az intoleranciát okozó étel elhagyásával a tünetek megszüntethetők.

  Lisztérzékenység

  A lisztérzékenység (cöliákia) egy bélrendszert érintő autoimmun betegség, melyet a különböző gabonafélékben (pl. búza, rozs, árpa, zab) található glutén vált ki az arra hajlamos egyénekben. Nemzetközi statisztikák szerint a népesség kb. 1 százalékát érinti, de ennél jóval kevesebb eset kerül felismerésre. A betegség nem gyógyítható, azonban gluténmentes diétával teljes mértékben kezelhető, ennek azonban feltétele, hogy a beteg tudjon betegségéről. A kezeletlen lisztérzékenység rontja a beteg életszínvonalát, illetve növeli más autoimmun betegségek és egyes béldaganatok kialakulásának valószínűségét. A betegség tünetei meglehetősen változatosak: • hasmenés, haspuffadás • világos, bűzös széklet • fogyás, gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása • fáradékonyság • hajhullás • viszkető, hólyagos kiütések, elsősorban a könyök és térd területén A lisztérzékenység a vérből történő laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatható. Ha Önnél huzamosabb ideje fennáll a fenti tünetek közül bármelyik, vagy a családjában előfordult már lisztérzékenység, keresse fel kezelőorvosát és kérje a kivizsgálását.

• D-vitamin hiány

  Európában a táplálékkal bevitt D-vitamin mennyisége meglehetősen alacsony, melyet az sem tud kellően kompenzálni, hogy napsugárzás hatására a szervezet is képes előállítani. A D-vitamin hiány a lakosság jelentős részét érinti, és a csontritkulás mellett összefüggésbe hozták a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, a rosszindulatú daganatokkal, valamint bizonyos autoimmun kórképekkel. A gyermekkori D-vitamin hiány a csontrendszer abnormális fejlődését is okozza (pl. elgörbülhetnek az alsó végtagok és a gerinc). A D-vitamin hiány a vér laboratóriumi vizsgálatával kimutatható, az eredmény és a kísérőbetegségek ismeretében az Ön kezelőorvosa a megfelelő dózisban ajánlhat Önnek D-vitaminpótlást. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert a D-vitamin raktározódik a szervezetben, így a túlzott mértékű D-vitamin bevitel mellékhatásokkal járhat.

  Lyme-kór

  A Lyme-kór egy kullancsok által terjesztett bakteriális fertőzés, mely változatos tünettannal, és idejében kezdett kezelés híján krónikus betegséglefolyással jellemezhető. A fertőzött kullancs csípését követően néhány nappal a betegek többségében a csípés helyétől kiinduló, körkörösen terjedő, kokárdára emlékeztető vörös bőrelváltozás jelentkezik, mely idővel kezelés nélkül magától is eltűnik. Később a betegség ízületi bántalmakat, szívritmuszavarokat, idegrendszeri tüneteket okozhat. (pl. alvászavar, fejfájás, memória zavarok, arcidegbénulás) Ha nem kezelik idejében, a betegség krónikussá válhat, és a diagnózist utólag nehezíti, hogy a beteg sokszor nem emlékszik kullancscsípésre. A krónikussá vált Lyme-kór jelentősen rontja a beteg életminőségét, a megfelelő antibiotikumos kezelésekkel azonban gyógyítható. A fenti panaszok huzamosabb fennállása esetén Ön kérje ez irányú kivizsgálását, melynek része a vér korszerű laboratóriumi módszerekkel történő vizsgálata.

  Helicobacter pylori fertőzés

  A Helicobacter pylori nevű baktérium szerepet játszik a gyomor gyulladásos megbetegedéseiben, a gyomor- és nyombélfekély és egyes gyomordaganatok kialakulásában. Becslések szerint a magyar lakosság körülbelül 60 százaléka fertőzött. Azokban a betegekben, akikben a gyomorpanaszok (pl. gyakran jelentkező gyomortáji fájdalom, hányinger) hátterében a Helicobacter pylori baktérium áll, a tünetek a megfelelő antibiotikumokkal az esetek többségében hatékonyan kezelhetőek. A szűrés azoknak is ajánlott, akik családjában a gyomorrák halmozottan fordult elő. A fertőzés kimutatása több módszerrel is lehetséges, ezek közül az egyik a vérből történő laboratóriumi vizsgálat.